PILÁTUS,KAJAFÁS ÉS ANNÁS:a bibliai krisztusgyilkos tagadók története A LEGÚJABB SZÖVETSÉGBŐL...
2012.05.29. 15:00
ALÁBBI TÖRTÉNETÜNK NEM IGAZÁN A FIATALABB KOROSZTÁLYOKNAK SZÓL, DE MIVEL A BIBLIA ABSZOLÚT VILÁGHÍRNEVES ISMERTSÉGNEK ÖRVEND ÍGY AZTÁN NEKIK IS VAN ÉS LEHET BELŐLE RENGETEG TANULNIVALÓJUK.EZEN HELYÜTT SZÁMOLNÉK BE VISZONYLAGOS RÉSZLETESSÉGGEL, AVVAL HOGY KIK ÉS MIT IS TETTEK VELEM, VAGY MAGUKKAL VAGY EGÉSZ NÉPEIKKEL, AMIÉRT ÉS AMIDŐN ÉS AMIKOR RENDKÍVÜL ROSSZUL DÖNTÖTTEK ÉSVOLT MÉRTÉK FEL BAROMI HIBÁSAN A FENNÁLLÓ HELYZETET!OBERLANDER BARUCH ÉS KÖVES SLOMÓ A KÉT KIS FAFEJ TUDÁLÉKOS KÖ@ÖG SZEMÉLYESEN(mindketten) IS A MESSIÁSUK MEGTAGADÓI, HARMADIK KIS DELIKVENSÜNKKEL: MAGÁVAL JÉZUS BIBLIAI APOSTOLÁVAL-TESTVÉRÉVEL RÓNA TAMÁS RABBINKKAL ...Jézus letartóztatását a főpapok parancsára a jeruzsálemi templomőrök foganatosították, akik foglyukat először Annás házába hurcolták. Ebből is látszik, hogy az események mozgatója Annás főpap volt, aki még az éjszaka folyamán ki akarta hallgatni Jézust, hogy kiegészíthesse az ellene összegyűjtött vádpontokat. Jézus azonban nem volt hajlandó válaszolni Annás kérdéseire. Ezt jogában állt megtenni. A vádlottakat már az ókorban is megillette a vallomástétel megtagadásának joga. Annás ezért parancsot adott arra, hogy vigyék Jézust Kaifás házába. A főtanács Kaifás főpap házában ült össze. Itt a főpapok által felbérelt tanúk azt bizonygatták, hogy Jézus hamis próféta, aki le akarja rombolni a zsidó templomot. A tanúk vallomása azonban nem egyezett, s ezért azokat nem lehetett terhelő bizonyítékként elfogadni. A zsidó perjog szerint egyetlen tanú vallomása alapján nem lehetett marasztaló ítéletet hozni, több tanú vallomását pedig csak akkor lehetett elfogadni, ha azok minden apró részletben megegyeztek egymással. A tanúk meghallgatása után a tárgyalást vezető Kaifás megpróbálta beismerő vallomásra kényszeríteni a vádlottat, s feltette neki a kérdést: „Te vagy-e a Messiás, az élő Isten fia?" „Én vagyok" - válaszolta Jézus. A főpap erre felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükség van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást!" Kaifás a ruháját szaggatva őrjöng, jelenetet rendez. Mindezt azért teszi, hogy befolyásolja a tanácsosokat, s hogy ne kelljen folytatni az eljárást. Ki kellett volna vizsgálni ugyanis, hogy lehet-e Jézus a Messiás. Mert ha igen, akkor nem történt káromkodás: a Messiás ugyanis joggal nevezhette magát Isten fiának. A ravasz főpap színlelt őrjöngése elérte célját; kérdésére: „Mi a véleményetek?", a tanácsosok egyhangúlag kiáltották: „Méltó a halálra!" A főtanács tehát Jézust bűnösnek találta istenkáromlás bűntettében. Az az ember ugyanis, aki azt állította magáról, hogy Isten fia, a zsidó gondolkodásmód szerint önmagát isteni rangra emelte, s ezáltal megsértette Isten fenségét. Jézust ezt követően átvitték a helytartóságra, és Pilátus előtt a következő vádat emelték ellene: „Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és Messiás királynak mondja magát." A vád tehát nem káromkodás volt, mivel azt a római jog nem büntette. A főpapok olyan cselekményekkel vádolták meg Jézust, amit a római jog halállal büntetett: az adófizetés megtagadására való lázítással és azzal, hogy királynak vallja magát, ami a rómaiak szemében szintén azt jelentette, hogy Jézus az államrend elleni lázadó. A felségsértésnek minősülő vádak egyértelműen rágalmak voltak. Ezt Pilátus a vádlott rövid kihallgatás után rögtön felismerte, s kijelentette a főpapoknak: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben." Erre a vádlók újabb rágalmakkal álltak elő: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egész Júdeáig!" Amint Pilátus meghallotta a Galilea szót, pompás ötlete támadt arra, hogyan szabadulhatna meg az ügytől. Ha Jézus galileai, akkor Heródes Antipász - aki ekkor éppen szintén Jeruzsálemben tartózkodott - eljárhat ügyében. Egy adott bűnügyben ugyanis az elkövetés helye szerinti hatóságon kívül a vádlott lakóhelye szerinti hatóság is eljárhatott. Pilátus - kihasználva ezt az illetékességi szabályt - Jézus ügyét áttette Heródeshez. Az ügy azonban Heródesnek is terhes volt: nem akart szembeszállni a vádaskodó főpapokkal, de a Jézust prófétaként tisztelő nép haragjától is félt. Az ügyet ezért visszatette Pilátushoz, aki így kénytelen volt folytatni a Jézus elleni eljárást. A helytartó ekkor megpróbálta az összecsődült tömeget felhasználni a vádlott szabadon bocsátáshoz. Így szólt a néphez: „Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsátok valakit. Akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?" A római jogban az eljárási kegyelem egyik esetét képezte, amikor a hatóság a nép kérésére szabadon bocsátotta a vádlottat. Jézus esetében erre nyílt lehetőség. A nép azonban - a főpapok által fizetett hangulatkeltők hatására - Jézus helyett egy köztörvényes bűnözőnek, Barabásnak kért kegyelmet. Barabás szabadon bocsátását követően Pilátus újból a néphez fordult: „Mit tegyek azzal, akit a zsidók királyának hívtok?" A nép kiabálni kezdett: „Keresztre vele!" A helytartó ekkor arra gondolt, hogy ha megostoroztatja Jézust, az talán kielégíti a tömeg vérszomját, s utána elengedheti a vádlottat. A rómaiak az ostorozást olyan kegyetlen brutalitással hajtották végre, hogy azt sokan nem élték túl. Jézust - megostorozása után - Pilátus a nép elé állította és így szólt: „Ecce homo", „Íme, az ember". Ezzel azt akarta elérni, hogy a tömeg Jézusban az egyszerű embert lássa meg, akit megkínoztak, megaláztak, s aki iránt irgalom kell, hogy fakadjon. Pilátus azonban ismét kudarcot vallott. A tömeg - vért látva - még őrjöngőbben követelte Jézus megfeszítését. A helytartó ennek ellenére a vádlott felmentése mellett döntött. Ekkor a főpapok - kijátszva utolsó kártyájukat - fenyegetőzni kezdtek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak." Pilátus ekkor rádöbbent arra, hogy azok, akik Jézust megrágalmazták előtte, ugyanígy őt is megrágalmazhatják a császár előtt. Megvádolhatják azzal, hogy egy lázadó pártjára állt. Pilátus ismerte Tiberius gyanakvó természetét, s tudta, hogy Jézus elbocsátásával veszélybe kerülhet hivatala, sőt talán még az élete is. E kockázatot nem merte vállalni. Bírói székébe ült, s meghozta a halálos ítéletet: „kiszolgáltatta Jézust, hogy keresztre feszítsék." FOLYTATÁS:
Szerző: 275
Szólj hozzá!
Címkék: JÉZUS PERE Kajafás Orrbán Pilátus Csúnyán Annás Némety Heródes Bugyin HITETLEN TAMÁSOK Krisztusgyilkos totális rendszer
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.